Változatos, szemkápráztató táj, szinte mediterrán hangulat, népi hagyományokat és stílust követő építészet és kitűnő borok jellemzik a borvidéket. Századokon át királyi birtokok és főúri és kisnemesi szőlőbirtokok hirdették a vidék kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, dél-német vidékre szállítottak erről a területről borokat. Az itt készült Olaszrizling, Szürkebarát és Chardonnay borok gazdag íz és -zamatanyaggal, friss, élénk savakkal várják a borszerető turistákat...
Borturizmus Magyarországon: magyarul, angolul, németül, svédül >>>
És egy kis ízelítő Hamvas Bélától a borokról:
"Most a balatoni borokról szeretnék beszélni, éspedig arról a részről, amely Almáditól Révfülöpig terjed. Ezt a zónát öt nagy kerületre osztanám: Almádi Felsőörs, Alsóörs Balatonköves, Csopak, Arács Füred, Dörgicse és környéke Révfülöp és környéke.
Rangkülönbségekről ezen a körön belül beszélni alig lehet. Minden az évjáraton, a szőlőskert fekvésén, a gazda kezelésének lelkiismeretességén és komolyságán múlik. Szívem Csopak felé húz, de a Dörgicseit nem nélkülözném, az Arácsit semmi pénzért nem adnám oda, de még a Tihanyit sem. Főként a tihanyi Gyökérkeserűt. Egy barátommal fedeztük fel, amikor ott halászgattunk a félsziget körül és pontyainkhoz, süllőinkhez megfelelő italt kerestünk. Az apátságnak különös szölleje volt ez, az északkeleti oldalon feküdt és végeredményben senki se tudta, miért van ennek a bornak gyökérkeserű íze. Aki egyszer megkóstolja, milyen a süllő vajban, paradicsomsalátával és GyökérkeserűveI, az előbb felejti el a Louvre valamelyik képét, mint ezt az élményt. A Révfülöpit azonban még kevésbé hagynám ki. Ez az igazi barátság- és házasságbor, hűséges, csendes, nyugodt, keveset beszél, annál többet gondol, mosolyog, zajtalan és harmonikus.
Volt idő, hogy egész télen Csopakit ittam, egy kicsit sárgásrózsaszín pezsgő italt, amely bámulatra méltó arányérzékével állt az édeskés és a savanykás között. Mértéke, úgy vettem észre, pont három és fél deci volt. Kísérletet tettem másokkal is, és nem volt ember, akinél ne vált volna be. Ebből a borból három és fél deci! Ilyen a Csopaki. Ilyen egzakt, kétszer kettő négy bor ez.
Az Almádi kedveli a könnyű ebédeket és a délutáni alvást. A Füredi a romantikus. Az Arácsi bájos és egyszerű. A Dörgicsei valamennyi között a leghuncutabb. A Révfülöpi a legigazabb lugasborok közül való. A lugasbor az én szememben azt jelenti, hogy főképp szeptemberben késő délután, ha az embernek szívbeli barátja érkezik, akkor a lugasban üldögél vele és ezt issza igen kicsiny poharakból, de sűrűn. Levélíráshoz is ezt a bort ajánlom. Szerelmeslevélhez persze, a viszony természete szerint mást és mást; szenvedélyes szerelemre csak Szekszárdit.
Változatos, szemkápráztató táj, szinte mediterrán hangulat, népi hagyományokat és stílust követő építészet és kitűnő borok jellemzik a borvidéket. Századokon át királyi birtokok és főúri és kisnemesi szőlőbirtokok hirdették a vidék kiváló borait. Már a középkorban Tirolba és az Alpokon túlra, dél-német vidékre szállítottak erről a területről borokat. Az itt készült Olaszrizling, Szürkebarát és Chardonnay borok gazdag íz és -zamatanyaggal, friss, élénk savakkal várják a borszerető turistákat...